Inzultus. Persze vehetjük úgy, hogy jó értelemben. Ma Anyával mentünk kistesót ultrahangoztatni a MÁV kórházba. Utána megkerestük a doktorbácsit, akinél egyébként én is születtem, hogy értékelje az ambuláns lapokon írottakat, meg a vérvétel eredményét, stb. Na, hát én már tök álmos voltam, mert 6:30kor keltem, ettem és onnantól csak üldögéltem, hol a kocsiban, hol a babakocsiban, várakoztam türelmesen, nem nyöszörögtem. Na, erre mit csinál az orvos? Kinevet!! O..o Azt mondta aranyos vagyok, és kikacagott. Mindezt csak azért, mert kicsit üveges volt a tekintetem, ahogy néztem rá lefagyva...
Hát...mindegy. :D Legalább szereztem neki pár vidám percet. Hazafelé Nagypapával jöttünk, el is aludtam a kocsiban. Azóta játszom, meg felállok, leülök, felállok, leülök, felállok, leülök...
Kristóf Barnabás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése