Máricus 15. - az első séta

Sziasztok,

Először is itt a beígért kép a pelenkatortáról,

a macit azóta használatba is vettem,
hogyha meghúzzuk a farkincáját, akkor szép dallamot zenél! :)

A pelenkák még váratnak magukra, mert abból van jó sok másféle is!:D

A 2. itthon töltött hét picivel könnyebb volt, mint az első. Legnagyobb nehezítésként Apunak újra menni kellett dolgozni, ezért Anyuval kettesben töltöttük a napokat, illetve Nagymama jött sokszor segíteni. Ő főzött, vasalt, meg sokat beszélgettek Anyuval. Ja! És egyszer jött Andi nagynénim is, Panka unokatesómmal egy pici időre!! Sajnos Évi nagynénim Emma unokatesóval egyenlőre nem tudott meglátogatni, mert a Dédi picit náthás, és Emma egészségére vigyázni kell, de az a hír járja, hogy pár napon belül ők is eljönnek. Egyébként rokonokon kívül nem jött még hozzám senki, Anyuék úgy tervezik, hogy majd ha végleg megérkezik a jobb idő, akkor szépen sorban mindenkit elhívnak. :)

Bár a jóidő még egyáltalán nincsen itt (5 fok van és nagyon fúj a szél), ma - életemben először - elmentünk sétálni a szüleimmel.

NAGY KALAND! :D Egészen a Sport szálló melleti parkig mentünk, én egy rugdalózóban, egy ruhában, 2 sapkában, egy kapucnis vastag kabátban és betakarva vágtam neki az útnak, bombabiztosan. Gyakorlatilag az egész utat végigaludtam. De hát csoda ez, ha pont előtte kaptam finom ennivalót?! :O Mostmár gyakrabban ki fogok járni a levegőre! A napsütés nem nagyon tetszett, mert nem vagyok még hozzászokva, de láttunk kacsákat, meg hallottam a madarakat is csicseregni, és szépek voltak a fák is, meg egyáltalán a környék.

Itt láthatóak fényképek a nagy útról (az elsőn látszik mennyire aktívan részt vettem a programban, a másodikon Apu és Anyu beöltözve:) ):

És annak akit a kacsák is érdekelnek, meg a természet:

Mostmár kezd elég jól kialakulni a közös napirendünk!! Erről írok majd nemsoká, de most vacsoraidő van, kénytelen vagyok félbehagyni!

puszi mindenkinek:

Kristóf Tofi Barnabás

Az első itthon töltött hét

Sziasztok!

Kristóf nem vész el, csak átalakul. :)
Az első hét nem volt egy könnyű folyamat, de megbírkóztunk vele, és mostmár csak egyre könnyebb és könnyebb.
Legelső este Anyu szemfülesen evett egy jó nagy tányér karfiol levest, dehát arra nem gondolt, hogy az én gyomromnak fogalma sincs róla, hogy mi az a karfiol O..o Kénytelen voltam órákon keresztül sírni, hogy jól az eszébe véssem: olyan ételeket, amik felfújhatnak, ne fogyasszon, mert az anyatejen keresztül hozzám is eljut. Én azt gondolom, hogy egy életre megjegyezte. ;)
ÁTlagban 2 és fél, 3 órát alszok egyhuzamban, van, amikor 4et is, ha nagyon el vagyok fáradva. A születési súlyomhoz képest most még 10 dkg-val kevesebb vagyok, azt mondják, hogy ez így normális. Vissza fog az jönni hamar!
Au ezen a héten végig itthon tudott lenni velünk, olyan jó volt!!!!!! Nagyon sokat segített nekem, főleg mikor tápszert kértem, meg amikor böfiznem kellett, de főként ő szokott emelgetni is, mert Anyunak még picit fáj a hasa ott, ahol kivettek engem.
Jajj, a fürdést azt nagyon nem szeretem!!! :(((( Először is mindent levesznek rólam és aztán még belógatnak a vízbe és lötyögtetik rám is, és egyáltalán... O..o Nem értem, 9 hónapig békénhagytak ezzel, most meg minimum minden második nap kell, plusz ha nagyon sokat sikerül kakilnom. Meggondolom én 10x is, hogyha együtt jár vele egy popsi letusolás, vetkőzéssel, nyúzással. :(
Mindegy, utána mindig jó, mert kapok friss új ruhát, meleget és puhát, és kezdődhet az étkezés. :)
Hát enni: jó. Egyrészt Anyu jó közel van, másrészt henyélhetek egy nagy puha párnán! Legtöbbször jól el is álmosodom tőle.
Mostmár Apu és Anyu megismerik, hogy miért nyöszörgök, ha: éhes vagyok, fáj a pocakom, nyomja egy böfi a belsőmet, melegem van vagy unatkozom. Egyenlőre ez elégnek is tűnik, most nincs nagyon más igényem, mint pihenni, figyelgetni a világot és sokat enni, hogy fejlődjön az agyam meg, hogy nagyra nőjjek.
Még kb. egy hét azt mondják, és utána láthatom a nagyvilágot!!! Persze időjárástól is függ. Innen bentről már láttam, hogy kint szépen süt a Nap, hallottam madárcsicsergést is, de azt mondják, hogy a levegő még nagyon hideg egy ilyen pöttöm lény számára, mint amilyen én vagyok.
Remélem március 15.-én amikor Apu megint szabadnapos lesz, már elmehetünk itt a környéken sétálni valamerre.
Utána már könnyebb lesz, alszok majd sokat jól bebugyolálva az erkélyen, meg Anyu sétálni is fog vinni!! Azt mondta kimegyünk majd Apu elé a HÉVhez mikor jön haza.:) Azután már szépen sorjában fogok tudni mindannyiotokkal találkozni, fúú, jó móka lesz, főleg, hogy remélem aztán mindenki kényzetetni fog!!!! Piri és Juci már beígérte nekem, vigyázat, számon fogom kérni!! :D

Néha egyébként még szokatlan itt kint, és olyan érzésem van, hogy biztonságosabb volt bent lenni. A minap pl. nem elég, hogy levetkőztettek és megfürdettek, de utána még ráraktak egy mérlegre vagy mire, teljesen el kellett engednem mindent és csak ott voltam a tetején. :SSSSS Jajjj, az nagyon rossz volt, én ahhoz vagyok hozzászokva, hogy körülvesz egy Pocak, vagy, hogy Anyu vagy Apu kézbe fog, esetleg, hogy jó meleg ruhában takaró alatt kucorgok, nade ez?!?!?!, senkinek nem kívánom.
És képzeljétek: megkaptam életem első tortáját, Szabó Ritától és a férjétől. Fú, annyira szép, köszönjük mégegyszer! No nem igazi torta persze, mert összetekert pelenkákból van amiket később majd elhasználhatok, meg a tetején ül egy maci, felhúzhatós, zenélős. De torta, 3 szintes, és nagyon szép! :) Készülni fog róla kép mielőtt kibontanánk, legközelebb megmutatom!

Hirtelen ezek jutottak eszembe, most alszom még egy keveset, aztán jöhet megint az eszegetés!

puszi mindenkinek,

Kristóf Barnabás

u.i.: Akinek becenév ötlete van bátran ossza meg velünk, mert még nem alakult ki semmilyen mindenki által használatos! Természetesen a "cukorborsó", "cicamica", "mézesbödönke" és hasonlók - mivel mindenki ismeri a szüleimet és én belőlük jöttem létre - kerülendő. :D köszönöm! :)

Na akkor most jól elmesélem

SZIASZTOK!!!!

Már 6 napja jelen vagyok a kinti világban! Bődületes a buli :DD

Nade mesélem hogy volt.

Mivel 24.-re voltam kiírva, ezért 22.-én, 23.-án és 24.-én is már menni kellett UH-ra meg CTG-re. Természetesen újfent megállapították, hogy hosszú vagyok és nagyon jól fejlett. Az UH-s nénik már sztorizgattak vizsgálat közben, hogy egyszer láttak csak ilyen combcsont adatokat, amikor valami dögmagas sportoló szült. Hát...előfordulhat, hogy kosarasnak állok, az tény.:)

Mindegy, 24.-én még a doktorom elküldött a főorvoshoz, hogy engedélyezze nekünk a császármetszést, amit ő látatlanban meg is tett.

24.-én este még utoljára bent pihentem a Pocakban, Anyu meditált, elmagyarázta, hogy mi is ez a császármetszés dolog, és, hogy hogyan fogok kikerülni eddigi lakhelyemről. Igazából ahogy telt múlt az idő nekem is gyanus volt, hogy Anyu medencecsontja nem lesz elég nagy a buksimnak, úgyhogy örültem, mikor kiderült, hogy ez nem nagy gond, mert máshogy is ki lehet jutni.

Meg nagyon tetszett a "véletlen", hogy Anyu szülinapján érkezhetek!!!! Így most egy napon van a szülinapunk, irtó móka! :D

25.-én reggel 6:15re jött értünka taxi, mentünk befelé a kórházba. Mire elértünk odáig, a Pocak elkezdett magától valahogy összehúzódni meg kiengedni, nem volt valami klassz érzés, hallottam Anyut is, hogy eléggé fáj neki. Mondtunk is vizsgálatnál, hogy azért itt már összehúzódások vannak, a doktorbácsi megvizsgálta Anyut, és azt mondta, hogy bár vannak összehúzódások, de fejem továbbra sem ment össze, úgyhogy szó sem lehet a természetes szülésről.

Anyu kapott infúziót meg beöltöztették vicces kék szerelésbe, nekem mégegyszer meghallgatták CTG-vel a szívemet, aztán várni kellett egy kicsit, de utána: elindultunk!!! 8:58-kor Anyunak át kellett sétálnia a műtőbe, Apu meg közben szintén be lett öltöztetve, a fertőzések elkerülése végett.

Anyu kapott érzéstelenítőt a gerincébe, ettől minden olyan laza lett körülöttem, mint mikor még csak kis golyóként úszkáltam a sok magzatvízben. A műtéttel minden rendben volt, engem kicsit cibálni kellett, de már mikor félig kint voltam üvöltöttem, ahogy csak a torkomon kifért!!! Ez volt 9:27-kor. :) Így Anya is és Apa is rögtön tudta, hogy jól vagyok, akik a műtőben voltam meg is dícsérték a hangom, hogy jó erős, egészséges. Mosdatás után Apához kerültem, aztán felöltöztettek és bevittek Anyához egy ici-pici időre, hogy megmutassanak. Akkor kaptam tőle az első puszit is:)

Aztán átestem egy csomó vizsgálaton, vettek tőlem vért, rendberaktak, átnéztek, hogy megvan-e mindenem. (Természetesen megvan mindenem ;) )

Amikor újra találkoztam Anyáékkal az már egy másik szobában történt: Anya még nem tudta mozgatni a lábát az érzéstelenítő miatt, de teljesen magánál volt. Apa is ott volt, végre láttam őket együtt is, Apát is maszk nélkül, meg minden!!

Ott lehettem velük 2 órán keresztül legalább, megnézegettük egymást, mondom mire jutottunk:
Apa fülformáját örököltem, ez teljesen egyértelmű, viszont Anya állát. A szemem vágása inkább Apáé, az orrom pedig még nem eldönthető.

Méreteim: 4540 gramm születési szúly, 59 centi hossz. 10/9.

Most versenyt hírdetek: Válaszolja meg valaki, hogy mitől vörös a hajam! :)) Anyának nyaranta picit vöröses a haja, Apa szakállában is van pár vörös szál, ő tejszőke volt kiskorában. Nem tudom, ez genetikailag mennyi okot ad arra, hogy énnekem ilyen rézvörös legyen a hajam!! Mind reméljük, hogy ez így is marad!!!! (Később jól fog jönni ismerkedésnél ;) )

Ja, és találkoztam Nagymamával is, de ő csak pár percet volt ott! :D Anyu Apukája Nagypapám is bent járt, Anyuval találkozott is, de akkor engem éppen vizsgálgattak, őt nem láttam, csak szombaton.

A 2 óra letelte után újabb vizsgálatokra vittek, és csak délután 4 körül keveredtem megint a szüleimhez. Addigra Anyu már 26 éves volt. (ő 15:25-kor született) Utána ott lehettem egészen estig, 8 körül vittek el megint, a többi kisemberrel aludtam, vigyáztak ránk, hogy az Anyukáink nyugodtan tudjanak aludni.

A következő napok nyugodtan teltek. Onnantól már nem vittek el hosszabb időre, csak reggel kis időre vizitre (UH-ra meg koponya vizsgálatra, vércukor mérésre, ilyenekre), meg este fürdeni.

Az első együtt töltött éjszaka nehéz volt, sajnos még beszélni nem tudok, nem tudtam elmondani Anyunak, hogy mit is szeretnék, de végül csak megoldottuk valahogy. Az azutáni este már sokkal könnyebb volt, jobban megértettük egymást.

Az osztályon mindenki megcsodált, hogy milyen hosszú, nagy baba vagyok, meg milyen erős. Volt elég sok picike baba is, 2600 grammos pl. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen nagyra nőttem (megjegyzem nem vagyok sem köpcös, sem pocakos, de még hurkás sem igazán!), mert így könnyebben tudok szopizni is, meg sokkal nyugodtabb vagyok, kevesebbet sírok mint a többi újszülött.

Akik bent jártak nálam Apán kívül: Nagymama, Nagypapa 1 és Nagypapa 2 (a pontos terminus még nem került kifejlesztésre, folyamatban), Anyu két tesója Andi és Évi a férjeikkel meg minden unokatesómmal!! Fúúú, mekkorákat fogunk mi még együtt játszani, tuti buli lesz! :D Aztán jöttek még barátok is, Dóri és Petros, Piri és a Sanyi. Mindannyiuknak nagyon örültem, volt akivel a Pocakban töltött idő alatt is sokszor találkoztam!

Juci Londonban, Andi és Mickael Brüsszelben vannak, Zita beteg, úgyhogy ővelük még nem tudtam találkozni, de annak is eljön az ideje.

Nagyon szépen köszönöm viszont a sok sms-t ami érkezett Anyu és Apu barátaitól, munkatársaitól, rokonaitól és ismerőseitől!!!!!! :)))) Mindnek nagyon örültünk, mindenkiről sokat hallottam már, és akivel még nem találkoztam azzal is remélem, hogy határos időn belül fogok!

Vasárnap reggelre picit sárga lettem, ez valami méreganyag kiválasztás vagy mi, de szerencsére az élettani határértéken belül maradtam, úgyhogy a gyermekorvos el is engedett haza. :)) Nagypapa jött autóval, Nagymama kísérte, és jött Apa is. Apa egyébként mind a 4 nap a lehető legtöbb időt bent töltötte velük, nagyon örültem neki mindig, Anyuval együtt vártuk mindig, hogy megérkezzen. :) Van még dolgom amíg olyan magas nem leszek, mint ő, az biztos! :)

Ahogy a születésem napja, úgy a hazamenetelé is szép napos volt, igazi koratavaszi idővel, csak picit fújt a szél. Szeretem a szelet! :)
Hazafele menet még beugrottunk gyógyszertárba tápért, aztán végre hazaérkeztünk. Ott találkoztam a Dédimmel is, fúúú, nagyon örültünk egymásnak! :D Őt majdnem minden nap láttam mialatt a Pocakban voltam.

Itthon minden klassz, van egy papagáj is, Bodrinak hívják. Irtó jó fej, csak szegény most miattam alaposan el van zárva. :S Később mikor már egymás közelébe mehetünk és merünk menni, egészen biztos, hogy megbarátkozunk egymással!! :) A hangjától már nem félek, az is ismerős a Pocakból!

Az itthon történtekről írok majd legközelebb, most muszáj pihennem, addigis puszilok mindenkit! :)

Kristóf Barnabás