Hírek

Ez az ősz dolog tetszik nekem! :) Irtó jó, mert végre nincsen olyan meleg, így sokkal könnyebb nyugodtan növögetni, fejlődgetni.

Egyes kutatások szerint én már kitűnően hallom Anya meg a külvilág hangját (a külvilágnak persze érdemes hangosabban beszélnie, mert ők távolabb vannak, nem értem különben mit beszélnek). Ez nagyrészt igaz is egyébként, jó érzés pl. zenét hallgatni, meg figyelni, ahogy Anya beszél. Ilyenkor legtöbbször kényelmesen elhelyezkedem, ellazulok, úgy élvezem, hogy hallom a kintieket. :) Apa szokott kiabálni velem (nyilván nem haragból, hanem, hogy jobban halljam), az külön nagyon vicces!!

Kicsit még félős vagyok, a mozgolódásomat inkább csak belülről lehet érezni (ez Anyának megy egyedül ;) ), meg Apa szokta néha a pocakra téve a kezét érezni, hogy egyik vagy másik részem hol van. :)
Tegnap voltunk Andinál és Mickaelnél, örültem, hogy megint találkozunk (ott voltam már az esküvőjükön is!!), de picit megszeppentem és inkább elbújtam, mikor Andi fogta meg a pocakot. O..o
Később bátrabb leszek, beccó!
Azt is nagyon szeretem, amikor Anya énekel, úgyhogy most - itt ülve az asztallappal szemben... - várom a délutánt, Anyu kvartett próbára megy.

Egyébként van dolgom a hétre is! - Fejlesztenem kell az érzékszerveimet, ízlelést, hallást, stb. :)

Kényelmetlenség.

Sziasztok,

Hát ez a nap kész gyötrelem: Anya széke felettébb kényelmetlen, nincs se jó levegő, se kényelem, úgyhogy én most elkezdtem nyűgösködni belül. Bugyborgok, rúgok jobbra-balra, lökdösődöm, hátha változik valami...

O..o

Erőfeszítések

Nem is meséltem még, hogy én ám nem csak hányinger és szédülés útján tartom a kapcsolatot a külvilággal!
Először is már 2-3 centis koromban nagyon sok meleget árasztottam, hogy aki megtapogatja Anyu hasát az érezze, hogy mégis merrefelé vagyok. Természetesen kedvencem amikor Apu tenyerét érzem a pocak fölött, akkor mindig energiaszívásba kezdek!!!!! (Apa szokta is mondani, hogy milyen forróságot csinálok a tenyerébe - naná, Ő is ezt tenné a helyemben!:) ) Még ilyet Apa csinálj sokat, nagyon jól esik!!
Legelőször szeptember 7.-én este sikerült, minden erőmet összegyűjtve, egy picit meglökdösnöm Anya hasát úgy, hogy kivülről is látszódott. Phhuhh, izzasztó feladat! (lett volna ha méhen belül lehetne izzadni...) Azóta néha sikerült ezt megismételnem, de be kell látnom, van még nőnivalóm addig, míg rendesen, mások szeme által is látható módon tudok akrobatizálni...
VISZONT! Anya már érzi mikor mocorgok, és ez tökre jó buli!! Főként este szoktam mozgolódni, akkor több esély van, hogy Anya is oda tud figyelni, meg hogy olyan pózban van, hogy rendesen érzi (amikor ül, gyakorlatilag hiába minden próbálkozásom).

Nemsoká készen lesz az első külön nekem kötött pulóver is! Láttam, hogy Anya hogyan kötögeti, kicsinek néz ki de a mostani mivoltomhoz képest még így is óriási. Remélem jó meleg lesz, nem szeretem a hideget brrrr!!!

Egy unalmas nap

Sziasztok kintiek!

Ez a nap nagyon unalmas!! Az egész azzal kezdődött, hogy sportoltam (Anya futott a HÉV után vagy mi, ez nekem inkább ugrándozásként jelent meg, ami nemigen volt kedvemre hajnali 7:15kor :S) , aztán meg leült ide, és azóta megint csak az asztalt nézem.

Most hallottam, hogy az egyik unokatesóm mostmár nemsokára tényleg meg fog születni!! Ő Ofinak (Zsófinak), Márk unokatesójának a kislánya, és októberre tervezi a belépőjét! :) Jajj, annyira jó neki, hogy már mehet!!! Nagyon szívesen találkoznék már sok-sok emberrel a kinti világban!...De azért nekem még dolgom van itt bent, meg - bár csak 4 és fél hónapos vagyok - már hallottam jópárszor az "addig örülj amíg még gyerek vagy" bölcsességet. Hamár a születésemet is siettetném, akkor pikk-pakk fel is nőnék, ez pedig elkerülendő. ugyebár. :D

Yu néninek hálaadó üzenet

Kedves Yu néni (A maga 24 évével O..o)

Köszönöm szépen, hogy ötletet juttattál nekem ahhoz, hogy így fejezzem ki a gondolataimat és beszélgessek mindenkihez, a Te yuinlondon-od nélkül továbbra is csak bent gondolkodnék, esetleg Anya gyomrát forgatnám, vagy ehhez hasonlók. Remélem nem bánod, hogy így én is felszínre törtem (?)
Vigyázz magadra Londonban, és remélem, hogyha kijövök februárban, akkor látni is fogjuk egymást élőben!!!!

Puszit küldök neked, meg egy ilyenet (ezt Anya súgta):
hug* xD

Kristóf Barnabás

Adatok

Lemaradtak az adataim :)

A fejem 46mm , a combcsontjaim 30mm-esek. 41mm a mellkasom. Nagy ember vagyok! :D
Úgy egyébként nagyjából 17-19 cm környékén vagyok összesen, szerintem ez a pár hónappal ezelőtti 1,1 cm-hez képest kifejezetten langaléta. ;)
Ilyen tempóval számításaim szerint kicsivel több, mint 4 év alatt simán beérhetem Apát! De asszem majd később kicsit lassítani fogok, hogy maradjon munka kamaszkoromra is...

A Nagy Titok

hm:)

Itt az utóbbi időben annyian agitáltak, győzködtek, kértek, hogy tegnap úgy döntöttem, hogy az érdeklődők tudomására hozom, hogy kisfiú vagyok-e vagy kislány.

Hát, kisfiú vagyok. :)

Fiúk előre, Peti tartsunk össze, jön a segítség, nem leszel már egyedüli fiú!!

A szüleim nagyon örültek, Apa eleinte azt szerette volna, hogy kisfiú legyek (azt mondja akkor majd vigyázok a kistesóimra, na, azt majd ha jól viselkednek, akkor. :) ), aztán már mindketten úgy gondolkodtak, hogy mindegy, csak egészséges legyek. Kijelentem, hogy tökre jól vagyok, növök mint a gomba, és már odáig jutottam, hogy Anyát nem is álmosítom el annyira mint rég, csak módjával.

Igazából, tekintve, hogy nem titkolóztam túlságosan, kisfiú mivoltom már a vizsgálat 1. percében kiderült, Apa ugyanis annyira kiváncsi volt, hogy még a vizsgálat legelején megkérdezte, hogy fiú vagyok vagy lány, nehogy aztán ne derüljön ki. :D Az UH-s doktornéni megnézte, aztán meg is kérdezte, hogy: mostmár akkor megnézhetem, hogy egészséges-e?
Egyébként teljes mértékben egészséges vagyok. Megszámolták az ujjaimat és a lábujjaimat is, minden stimmel, végtagonként pont amennyi kell. Azonkívül szép a gerincoszlopom, szép a koponyacsntom és az orrcsontom, szép a combcsontom is, meg az összes szervem jó helyen van, és egyáltalán: van. Annyit nőttem az utóbbi hetekben, hogy simán már rá sem férek egy UH képre, vagy a koponyám, vagy a hátam látszik,a kettő egyszerre már nemigen megy.

Engem egy idő után már kezdett zavarni ez az ultrahangos lökdösődés, hiszen hajnali 7:30kor lássuk be mégsem fair az embert a jó kis kényelmes, meleg helyén megzavarni a szundiban.
Gyorsan megmutogattam amiket akart látni a doktornő, gondoltam hátha akkor előbb befejezzük, és hagynak tovább aludni. :S Mozgolódtam valamennyit nagy álmosan, amennyire tőlem telt, hogy lássák: jól vagyok!

Ja, a nevem. Gondolom nem akartok simán csak "kisfiú"nak szólítani, úgyhogy mondom mi a helyzet:
2 nevet is kapok (vezetéknévvel együtt 3-at), csak, hogy mindenki kedvére válogathasson (többek között én is). Így leszek Kulin Kristóf Barnabás. Lehet szólítani gakorlatilag bárhogy, egyetlen kivételt emelnék ki rögvest az elején: a Krisit nagyon nem szeretem, köszönöm, azt nem igénylem. De a többi nagyrészt mehet. Persze elfogadom a becéző jelzőket is, mint: aranyos kisemberke, legszebb kisgyerek, stb. ;)

Írjatok nekem ha van kedetek, Anya egész nap egyhelyben ül a munkahelyén, csuda unalmas mert én csak az asztalt látom oldalról :(, jól jönne egy kis vidítás!

szép napot Nektek!

Kristóf Barnabás

14.-17. hét

Beköszöntött a nyugalom időszaka. Úgy határoztam, hogy mivel a belső szerveim nagyrészt már készen voltak és minden jól működött bennem, hogy mostantól abba fektetem az energiáimat, hogy növekedjek. Ez sokkal könnyebb feladatnak is tűnik, mint új testrészeket növeszteni meg szerveket beindítani, és ahogy észrevettem, Anyának is sokkal könnyebb így. Mostmár nem szédeleg, nem émelyeg és annyira nem is hullámzik a hangulata. Viszont elkezdett kikerekedni, mert sajna itt bent már nem elég nekem a hely, úgyhogy velem együtt szépn nő körülöttem is minden. :) Meghát folyton álmos is, mert egy csomó energiát elhasználok előle...De megígértem, hogy cserébe szépen fejlődök és egészséges maradok!!!!!

Természetesen a növekedéshez rendkívül sok édesség és általában táplálék bevitelre van szükségem, amit ki is harcolok magamnak: Túró Rudi nélkül nem élet az élet!! Meg pizza, meg fagyi, meg Nagymama székelykáposztája főleg...!!!...hát azok feltétlenül kellenek.

Miközben eljött az ősz, én egyre nagyobb lettem ÉS! Megtanultam kacsintani, meg grimaszolni, vannak körmeim és izzadságmirigyeim, és már 25 liter vért pumpál a szívem naponta! Nem kispályás, mi? :)

11.-13. hét

Csak a szokásos történt ezután is.

11. hét, UH: Megszületett rólam életem második fényképe, amin már látszik a gerincoszlopom, karjaim, lábaim, koponyám, és egészében eléggé emberformájú valóm. :)
A fénykép nem annyira előnyös, elsőre mindenki úgy látja, hogy UFÓ vagyok két óriási szemmel, úgy kell még elmagyarázni, hogy mi hol van rajtam. A doktornő kedvesen megmutogatta szüleimnek, hogy mi minden kifejlődött már rajtam: gyomor, szív, stb.

Ezen a héten Apával és Anyával elutaztunk Székesfehérvárra, Barbi és Bömi esküvőjére! :) Nagyon jól éreztük magunkat, csak kevés volt a helyem Anyu menyecskeruhájában :SS

12. hét, vérvétel: Anyától levettek 7 vagy 8 csőnyi vért!!!! :(( Az eredmények szerencsére jók lettek viszont, nem csináltam semmi furát vagy rosszat!

13. hét, genetikai UH: A rettegett vizsgálat csupa jót hozott: morcos volt picit az orvosnő (ez egy másik, eddig ismeretlen néni volt), de legalább 5x 6x mondta rám, hogy szép vagyok, külön kiemelte az orrcsontomat, hogy milyen szépen ltászik! :) Meglökdösött (picit zavart is, próbáltam jelezni a karom mozgatásával, hogy ne piszkáljon...)
Megnézték a tartkóredőmet, ami normális méretű. Ez azért kellett, hogy kizárjanak fejlődési rendellenességeket!
Mi voltunk azok, akik a leggyorsabban végeztek a vizsgálattal!!! Sikerült jól mutatnom minden olyan részt, ami fontos volt a vizsgálaton, és ezen az UHn még sikerült eltitkolnom, hogy végülis fiú vagyok vagy lány. :)
Kép ezúttal nem született.

8.-11. hét - Nászút Velencében, sok munka itthon

Jaj Velencében nagyon jól éreztem magam!! Egyetlen nehezítésként már ilyen korai szakaszban rá kellett jönnöm, hogy a hajózás nem nekem való. Nagyon imbolygott minden, meg aztán hozzájött a nagy hőség is...:S Viszont az olasz fagyikat nagyon díjaztam, meg persze a PIZZÁT! Azt hiszem ezt a fajta mániámat örökölni fogom Anyukámtól... ;)

Ezekben a hetekben fejlődött ki a szemhéjam, és nagyon sok idegpályám. Embrió helyett mostmár magzatnak hívott az orvos, alakult a gerincem és a koponyám. Ekkoriban már a csuklómat is tudtam mozgatni!!

Ez a sok változás sok sok energiával járt, és ez Anyát elég alaposan megviselte. Velence után minden nap a munkahelyén ült, én meg annyira unatkoztam ott egyhelyben, hogy visszatértem egy időre régebben félbehagyott figyelemfelkeltési játékaimhoz: Az én fejlődésemmel együtt Anyu szédült, émelygett és a legtöbbször csak aludni akart.

Cserébe én elérkeztem a legnehezebb szakasz végére: kb. 5 centis testben minden szerv, csont, végtag elkészült (legalábbis kezdetlegesen). Kezemet azóta tudom ökölbe szorítani, és azóta vannak fogcsirák is az ínyem alatt.

Mostantól, hogy végre nem csak úszkálni tudok kis pacaként, hanem külön-külön mozgatni is tudom a tagjaimat, meg sem állok egészen a születésig.
Anyum még ezt egyenlőre nem érezte (akkor), de én csudajól érzem magam! :)

5. hét prána nadi és a 7. heti UH

Az 5. heti UH után pár nappal a szülők elvégezték a PránaNadi 3as tanfolyamot, hát az nagyon élvezetes volt!!!! Csupa jó hatás ért, és annyira jól éreztem magam, hogy Anyumnak semmi erőt nem hagytam még csak ahhoz sem, hogy ébren maradjon! ;) Megnézték az aurámat, és sok dícséretet kaptam, meg gratulációt.

A hetedik héten már igen komoly 1,1 cm-es magassággal (hosszúsággal? kiterjedéssel?) rendelkeztem, szóval teljesen garantált, hogy Apu magasságát örököltem : )) Kifele még mindig csak pacának tűntem, de azért volt aki sejtette, hogy mennyi feladatom van, és milyen nagy lépéseket is teszek hétről hétre. Egy szívet beindítani, hogy aztán a lehető legtovább működjön - elég komoly feladat egy 1 centis kisembernek.
Akkoriban még eléggé kezdetlegesnek tűnhettem: A szemeim, orrom, szám elkezdtek kifejlődni, de jóformán még csak egy túlméretezett fej voltam, meg egy kevés cingár test, a végtagjaim épphogy látszódtak. Látszódott még a kezdetleges tüdőm, a szívem pedig dupla olyan gyorsan kalapált, mint nektek. Volt farkincám is, ez az óta eltűnt, arról pedig, hogy növesztettem e helyette valami mást, továbbra sem nyilatkozom. :))

Apukának üzenem

Apukám is nagyon örül neki, hogy érkezem! :) Gyakran megsimogatja a buksimat (egyenlőre még egy kis (?) réteg elválaszt minket, de ez nem tart már sokáig!), és szokott velem beszélgetni is, meg nagyon várja, hogy eláruljam, kisfiú vagyok-e vagy kislány.

Nagyon örülök neki, hogy Anyuval ilyen türelmes és kedves, pedig hozzá kell tennem, hogy azért nem minden morcosságért és hangulatváltásért vagyok én a felelős ... ;)

Megint éhes vagyok...:S Mostanában mindig.

Ami eddig történt

Amit mostanáig tudni lehet rólam:

5 hetesen látszódtam először UH felvételen, de akkor a szívem még nem dobogott, csak kis pacaként úszkáltam Anyum hasában.
Legfőbb időtöltésem az volt, hogy sejteket képeztem, növekedtem heti kb 1-2 mm-t, meg sok-sok apró jellel hoztam a szülők tudomására, hogy vagyok: gyomrot forgattam, hányingert és szédülést okoztam, és amikor sikerült Anyum hangulatát is alaposan befolyásoltam, ezzel színesítve Apum életét is. :)
Azt vettem észre, hogy itt mindenki nagyon örül nekem, sokan megnézegették az első fényképemet is, híres ember vagyok! :D

Kezdő sorok

Sziasztok,

Úgy határoztam, hogy itt az ideje megismerkednem picit a külvilággal, nomeg persze bemutatni magamat rokonoknak, barátoknak, meg mindenkinek, aki kiváncsi egy most 17 hetes és 1 napos Kisemberre.
:)
Várom üzeneteiteket, hozzászólásaitokat!!

? (Kristóf Barnabás/Katalin Zsuzsanna)
(egyenlőre még titkolom a nememet, de azt hiszem jövő keddnél tovább nem húzhatom, le fognak fülelni az Ultrahang vizsgálaton O..o)