Jaj Velencében nagyon jól éreztem magam!! Egyetlen nehezítésként már ilyen korai szakaszban rá kellett jönnöm, hogy a hajózás nem nekem való. Nagyon imbolygott minden, meg aztán hozzájött a nagy hőség is...:S Viszont az olasz fagyikat nagyon díjaztam, meg persze a PIZZÁT! Azt hiszem ezt a fajta mániámat örökölni fogom Anyukámtól... ;)
Ezekben a hetekben fejlődött ki a szemhéjam, és nagyon sok idegpályám. Embrió helyett mostmár magzatnak hívott az orvos, alakult a gerincem és a koponyám. Ekkoriban már a csuklómat is tudtam mozgatni!!
Ez a sok változás sok sok energiával járt, és ez Anyát elég alaposan megviselte. Velence után minden nap a munkahelyén ült, én meg annyira unatkoztam ott egyhelyben, hogy visszatértem egy időre régebben félbehagyott figyelemfelkeltési játékaimhoz: Az én fejlődésemmel együtt Anyu szédült, émelygett és a legtöbbször csak aludni akart.
Cserébe én elérkeztem a legnehezebb szakasz végére: kb. 5 centis testben minden szerv, csont, végtag elkészült (legalábbis kezdetlegesen). Kezemet azóta tudom ökölbe szorítani, és azóta vannak fogcsirák is az ínyem alatt.
Mostantól, hogy végre nem csak úszkálni tudok kis pacaként, hanem külön-külön mozgatni is tudom a tagjaimat, meg sem állok egészen a születésig.
Anyum még ezt egyenlőre nem érezte (akkor), de én csudajól érzem magam! :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése