Az 5. heti UH után pár nappal a szülők elvégezték a PránaNadi 3as tanfolyamot, hát az nagyon élvezetes volt!!!! Csupa jó hatás ért, és annyira jól éreztem magam, hogy Anyumnak semmi erőt nem hagytam még csak ahhoz sem, hogy ébren maradjon! ;) Megnézték az aurámat, és sok dícséretet kaptam, meg gratulációt.
A hetedik héten már igen komoly 1,1 cm-es magassággal (hosszúsággal? kiterjedéssel?) rendelkeztem, szóval teljesen garantált, hogy Apu magasságát örököltem : )) Kifele még mindig csak pacának tűntem, de azért volt aki sejtette, hogy mennyi feladatom van, és milyen nagy lépéseket is teszek hétről hétre. Egy szívet beindítani, hogy aztán a lehető legtovább működjön - elég komoly feladat egy 1 centis kisembernek.
Akkoriban még eléggé kezdetlegesnek tűnhettem: A szemeim, orrom, szám elkezdtek kifejlődni, de jóformán még csak egy túlméretezett fej voltam, meg egy kevés cingár test, a végtagjaim épphogy látszódtak. Látszódott még a kezdetleges tüdőm, a szívem pedig dupla olyan gyorsan kalapált, mint nektek. Volt farkincám is, ez az óta eltűnt, arról pedig, hogy növesztettem e helyette valami mást, továbbra sem nyilatkozom. :))
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése