Az első itthon töltött hét

Sziasztok!

Kristóf nem vész el, csak átalakul. :)
Az első hét nem volt egy könnyű folyamat, de megbírkóztunk vele, és mostmár csak egyre könnyebb és könnyebb.
Legelső este Anyu szemfülesen evett egy jó nagy tányér karfiol levest, dehát arra nem gondolt, hogy az én gyomromnak fogalma sincs róla, hogy mi az a karfiol O..o Kénytelen voltam órákon keresztül sírni, hogy jól az eszébe véssem: olyan ételeket, amik felfújhatnak, ne fogyasszon, mert az anyatejen keresztül hozzám is eljut. Én azt gondolom, hogy egy életre megjegyezte. ;)
ÁTlagban 2 és fél, 3 órát alszok egyhuzamban, van, amikor 4et is, ha nagyon el vagyok fáradva. A születési súlyomhoz képest most még 10 dkg-val kevesebb vagyok, azt mondják, hogy ez így normális. Vissza fog az jönni hamar!
Au ezen a héten végig itthon tudott lenni velünk, olyan jó volt!!!!!! Nagyon sokat segített nekem, főleg mikor tápszert kértem, meg amikor böfiznem kellett, de főként ő szokott emelgetni is, mert Anyunak még picit fáj a hasa ott, ahol kivettek engem.
Jajj, a fürdést azt nagyon nem szeretem!!! :(((( Először is mindent levesznek rólam és aztán még belógatnak a vízbe és lötyögtetik rám is, és egyáltalán... O..o Nem értem, 9 hónapig békénhagytak ezzel, most meg minimum minden második nap kell, plusz ha nagyon sokat sikerül kakilnom. Meggondolom én 10x is, hogyha együtt jár vele egy popsi letusolás, vetkőzéssel, nyúzással. :(
Mindegy, utána mindig jó, mert kapok friss új ruhát, meleget és puhát, és kezdődhet az étkezés. :)
Hát enni: jó. Egyrészt Anyu jó közel van, másrészt henyélhetek egy nagy puha párnán! Legtöbbször jól el is álmosodom tőle.
Mostmár Apu és Anyu megismerik, hogy miért nyöszörgök, ha: éhes vagyok, fáj a pocakom, nyomja egy böfi a belsőmet, melegem van vagy unatkozom. Egyenlőre ez elégnek is tűnik, most nincs nagyon más igényem, mint pihenni, figyelgetni a világot és sokat enni, hogy fejlődjön az agyam meg, hogy nagyra nőjjek.
Még kb. egy hét azt mondják, és utána láthatom a nagyvilágot!!! Persze időjárástól is függ. Innen bentről már láttam, hogy kint szépen süt a Nap, hallottam madárcsicsergést is, de azt mondják, hogy a levegő még nagyon hideg egy ilyen pöttöm lény számára, mint amilyen én vagyok.
Remélem március 15.-én amikor Apu megint szabadnapos lesz, már elmehetünk itt a környéken sétálni valamerre.
Utána már könnyebb lesz, alszok majd sokat jól bebugyolálva az erkélyen, meg Anyu sétálni is fog vinni!! Azt mondta kimegyünk majd Apu elé a HÉVhez mikor jön haza.:) Azután már szépen sorjában fogok tudni mindannyiotokkal találkozni, fúú, jó móka lesz, főleg, hogy remélem aztán mindenki kényzetetni fog!!!! Piri és Juci már beígérte nekem, vigyázat, számon fogom kérni!! :D

Néha egyébként még szokatlan itt kint, és olyan érzésem van, hogy biztonságosabb volt bent lenni. A minap pl. nem elég, hogy levetkőztettek és megfürdettek, de utána még ráraktak egy mérlegre vagy mire, teljesen el kellett engednem mindent és csak ott voltam a tetején. :SSSSS Jajjj, az nagyon rossz volt, én ahhoz vagyok hozzászokva, hogy körülvesz egy Pocak, vagy, hogy Anyu vagy Apu kézbe fog, esetleg, hogy jó meleg ruhában takaró alatt kucorgok, nade ez?!?!?!, senkinek nem kívánom.
És képzeljétek: megkaptam életem első tortáját, Szabó Ritától és a férjétől. Fú, annyira szép, köszönjük mégegyszer! No nem igazi torta persze, mert összetekert pelenkákból van amiket később majd elhasználhatok, meg a tetején ül egy maci, felhúzhatós, zenélős. De torta, 3 szintes, és nagyon szép! :) Készülni fog róla kép mielőtt kibontanánk, legközelebb megmutatom!

Hirtelen ezek jutottak eszembe, most alszom még egy keveset, aztán jöhet megint az eszegetés!

puszi mindenkinek,

Kristóf Barnabás

u.i.: Akinek becenév ötlete van bátran ossza meg velünk, mert még nem alakult ki semmilyen mindenki által használatos! Természetesen a "cukorborsó", "cicamica", "mézesbödönke" és hasonlók - mivel mindenki ismeri a szüleimet és én belőlük jöttem létre - kerülendő. :D köszönöm! :)