Az előző "bejegyzésben" két képet láttatok arról, hogy segítséggel bizony már tudok álldogálni, és egyet-kettőt lépni is. Most még úgy megy, hogyha nézem közben a lábamat, és koncentrálok nagyon, meg elég hamar elfáradok. De! Megy.
Viszont ami ma reggel történt, az igazi télapós meglepetés-ajándék volt a szüleimnek: Amikor Apa reggel bejött hozzám a szobába, én már álldogáltam. :) Teljesen magamtól, de hogy hogy s mint sikerült, azt nem árulom el, a lényeg a végeredmény: életemben először magamtól felálltam.
Profi, mi? Közelít szépen lassan a vég Anyáéknak...xD
A tesó miatt Anya kicsit fáradékonyabb, mint eddig, úgyhogy sajna kevesebbet tud felvenni, mint régebben. :S Előny viszont, hogy nő a játszótársam a Pocakban! Azt, hogy fiú vagy lány, majd csak január vége felé fogjuk megtudni, az még nagyon messzi van. :S
A hétvégén szombaton Andi nagynéném szülinapját ünnepeltük, sajnos nélkülük, mert az egész családjuk betegeskedik. :S Vasárnap találkoztam az ükivel meg Apu nagymamámja dédimmel, hát az klassz volt! Csomó soron kívüli kaját kaptam, finom sütőtököt! Fú, degeszre ettem magam és még akkor is csak adták és adták, amikor már egy falat sem fért belém. :))
Ma délután télapó alkalmából megyünk Apu munkahelyére, azt mondják ott lesz a Télapó maga is. No, é még őt sose láttam, de most megjegyzem magamnak.
Jaj! Képzeljétek, kedvenc zenémmé nőtte ki magát a Tibetan lemez mindhárom "száma", ez a nadisoknak mond szerintem sokat. Attól lecsöndesedem, megnyugszom, ha álmos vagyok szó nélkül el is szundítok. Fogfájás esetén is segít, érdekes módon! x)
Sok puszi mindenkinek, új fényképek jönnek pár napon belül! (még egyenlőre Apa telefonján vannak)
Barnus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése