Hello Világ,

<-- Tegnap ennyire jó kedvem volt (nagyban közrejátszott, hogy a Dédi nevettetett:) )

Már nézegetem a kezecskéimet (azt mondják ez fontos lépés), hát végülis, mivel ott kalimplának, kénytelen vagyok megfigyelni őket. Lassacskán kezdem kitapasztalni, hogy mettől meddig vagyok én és hol kezdődik a külvilág. A kezeimet már tudom nagyjából irányítani, hogyha eléggé koncentrálok (pl. ha elém tartanak egy csörgőt, akkor már oda tudom irányítani a kezemet, csak még nem tudom mindig meg is szorítani amit elkaptam, többnyire azt még eltévesztem). Ezen kívül irtó nagyokat szoktam kacagni, meg általában jó kedvű is vagyok. Sajna tegnap előtt kaptam megint egy szurit, azóta nyűglődöm, nem férek a bőrömbe. :( Tudjuk, hogy ez az oltás mellékhatása, de azért én nem örülök neki, és remélem, hogy mihamarabb elmúlik.

Új doktornénim van!!!!! Judit két kislánya jár őhozzá, így találtam meg én is. Írtó elbűvölő néni, beszélgetett velem meg sokat mosolgott, úgyhogy azt hiszem, jó barátok leszünk. :) Adott krémet a nyakamra ami most éppen sajnos ekcémás O..o, remélem az segíteni fog, mert néha viszket is, csak még nem tudom, hogy hogyan kell vakarózni.
A következő oltás szerencsére csak egy hónap múlva lesz...phuhh. O..o

A keresztelőről: Szűkül az időintervallum amikor lehetséges a dolog, mert a leendő Keresztanyuka július közepe táján tér haza egy kis időre. Persze a lelkész bácsival még mindig nem sikerült személyesen beszélni, mert a vasárnapjaink, amikor Istentisztelet után tudnánk vele beszélni, mindig picit bonyolultak. Hol Dunakeszire megyünk, hol valami házassági évforduló izét ünnepelünk:), hol benáthásodom, vagy Apa gerincénél becsípődik egy ideg...Mindegy, csakazértis megvalósítjuk.

Ma délután még vár rám egy séta (hogyha addig nem kezd esni az eső, gyanus egy évszak ez a május, pedig állítják, hogy általában nem szokott ennyit esni mint idén. Hiszem ha látom...

Kristóf Barnabás