Sziasztok, mégegyszer utoljára innen az asztallap elől!
Ma van Anyu utolsó munkanapja. Ez jó, de egyben nehéz helyzet is: Sokat fogunk ezután pihenni, tornára járunk, végre ő is tovább fog aludni nemcsak én, és több ideje lesz velem beszélgetni, meg komolyzenét hallgatni ami azt mondják fejleszti jobban az agyamat, stb. :)
Viszont lesznek emberek (nem is kevés) akik hiányozni fognak!! Szoktak nekem csokit/sütit adni, megnézegetik a Pocakot, kérdezősködnek rólam, meg, hogy Anyu hogy van. Meg megnevettetik Anyát, ami felettébb szórakoztató innen belülről (ma pl. kinevettek, hogy én is mozgolódom amikor Anyu nevet)! :D
Hát szóval...Ilyen kettős helyzetbe kerültem így 6 és fél hónaposan.
Azoknak, akik mától csatlakoznak a blog olvasásához, külön üdvözlet és írjanak üzenjenek nekem sokat, puszi mindenkinek!!
:)
Kristóf Barnabás
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szijaaa! anyácskádat meglátogatva elmondhatom: jól van! Süt,főz,teremt, valamint teli programmal abszolut nem unatkozva éli a kismamák egyszerünek nem mondható mindennapjait...:). épp izomlázát élte át, az nevezetes terhestornának becézett kinzások után :D (gyakorlatilag naptárába hetekre előre kell helyet foglaltatni eszmecserére)
VálaszTörléspusszantás! növekedésed legyen töretlen :) azaz gömbölyödj :))
kk